Blokkjaink

2012 január 5. | Szerző: rzso |

Nnnnna … hol is tartottam …

Szóval a blokkok. 

Hát azok vannak. Mélyen, észrevétlenül, mint Petőfi mondja: „titkos féreg foga rág.”

Nem is tudjuk, mi munkál a mélyben és épp ez a lényege. Csak azt vesszük észre, hogy nem úgy mennek a dolgaink, ahogyan szeretnénk. Nincs az elhatározással semmi gond. Nekifutunk vággyal és lendülettel de sokszor a fal adja a másikat.
Vagy el sem tudunk indulni?
És nem értjük a miérteket. 

Egy emlékezetes példa jut eszembe.

Egyik spirituális tanfolyamon hangzott el: mennyire félek a boldogságtól?

Meghökkentem: micsoda? Félni a boldogságtól? Ez úgy hülyeség, ahogy van! Hisz úgy vágyom rá!

Nem is értettem, hogyan lenne ez lehetséges!?

Aztán levezettük: ennek oka lehet pl. egy ősrégi, eltemetett emlék, amikor éppen nagyon boldog voltam, és akkor jött pl. egy nagy tragédia vagy pofára esés.

Ha ezt én összekötöttem érzelmeimben, akkor a félelem valóban előfordulhat, és blokkoló tényezőként jelen lehet a mostani életemben.

Tudat alatt a működő félelem energiámmal simán háríthatom a boldogságot. 

Vagy egy másik példa is felbukkan emlékeimben: volt egy nagyon jó barátnőm, úúúútálta az ünnepeket. Mindenféle ünnepet, legyen az névnap, születésnap, karácsony, bármi, ami ajándékozással jár.

Még az agykontroll megjelenésekor elmélyedt emlékeiben, és előjött egy gyermekkori emlékkép: vidéki kislány lévén kisvirágokat szedett a mezőn, és boldogan vitte haza anyukájának a sebtiben összeállított csokrot anyák napjára.

Édesanyja utálattal ránézett, és megvetően közölte: hát ezt a gazt meg minek szedted?

El tudjátok képzelni azt a csalódott, megbicsaklott állapotot, amit ő akkor érezhetett?

Hát ez a mélyen lévő – még maga elől is – elrejtett trauma okozta évtizedeken keresztül a megmagyarázhatatlan rossz érzését.

Amint ez feljött, megértette, a problémája megoldódott. 

De nem kell feltétlenül emlékezni a történetre.

Nem az a probléma, hogy mi történt, hanem az, ha ahhoz ami történt, valamilyen negatív érzést, diszharmonikus energiát fűzünk. Na, ez az energia ragad meg, munkál a tudatalattinkban, és kísér életünkön, életeinken keresztül. Ezt nevezem én blokknak.

Megtörténhet a blokk oldódása úgy is, hogy csak az elnyomott érzelem szabadul fel, a történet ismerete nélkül.

És ez a módszer, amit a Ho’oponoponó feltárt előttünk, egy nagyon kíméletes módszer romboló energiáink felszabadítására.