Hát nem csodálkoznék, ha ezt sokan nem is hinnék el, mert ha más írná, és én olvasnám, valószínű, ugyanígy lennék vele.
A történet a következő:
Elég öreg már a laptopom, az éveit tekintve már iskolába járhatna.
Ezért-e, vagy mert doktorbácsira szorul, de néha annnnnyira de annnnnyira lassú!
Egy szép napon vagy 10 perceket kellett várnom, mire egy e-mailben megjelent egy-egy leütött betű, vagy megjelent a kurzor.
Már irtó mérges voltam, mikor eszembe jutott, hogy a könyvben olvastam egy hölgy tapasztalatát a tanfolyam során, amikoris egy bizonyos radírozós technikát próbált ki sikerrel.
Gondolom, hogy egy hétvégi tanfolyam során nagyon sok technikát tanulnak a résztvevők, melyet természetesen nem oszthat meg velünk a könyv írója, de ebben a beszámolóban le volt írva ez a radírozós történet.
Hát, én ezt megcsináltam, és a következő percekben megindult a gépem, és normális sebességgel tudtam folytatni a levelezésemet.
Mit mondjak: igen elcsodálkoztam, mert ráadásul utána az a gondolat is megfordult a fejemben, hogy biztosan nem lesz eredményes, mivel síkideges állapotomban csináltam, semmi ellazulás meg ilyesmi.
Ennek ellenére a módszer bejött.
Azóta gyerekeimnek, barátaimnak nagy lendülettel mesélem és javaslom.
Gyermekeim is már több ízben oldottak meg így problémákat azóta.
Érdemes megvenni a könyvet, és elejétől a végéig – betűről betűre végigolvasni.
Mondom én, aki az utolsó pár oldalt már elhanyagoltam, pedig mennyi lényeges rész van még ott is!
De szerencsére van egy nagyon jó barátnőm, akivel beszélgettünk a könyvről, és megkérdezte, olvastam-e a kék vízről benne?
Hát erre én egyáltalán nem emlékeztem!
Kiderült, nem is emlékezhettem, mert ez már a könyv végén olvasható, amiről én önkéntesen úgy döntöttem, hogy az már csak sallang, nem fontos.
Szóval jelentem: Fontos az első szótól az utolsóig!