Csapongok

2012 január 27. | Szerző: rzso |

Imádom a zenét. Hozzátartozik az életemhez.

Nem tudom, vagytok-e ti is így, de én egész nap valamilyen dallamot hallok, vagy éneklek a fejemben.

Reggel, mikor felébredek, egy lemezjátszó mindig automatikusan elindul bennem, és onnan pörög egész nap.

Sokszor olyan dallamok, amiről végképp nem tudom, hogy ez most hogy is juthatott éppen az „eszembe”.

Tegnap például azon vettem észre magamat, hogy a Himuszt énekelgettem.

Általános iskolás koromban zenei tagozatra jártam, 5 évig hegedültem.
Így aztán nem csoda, ha minden Megasztár, Csillag születik és hasonló zenei tehetségkutató műsort megnézek, és boldog vagyok a tehetséges fiatalok láttán.

Egyik nagy kedvencem volt Szij Melinda.

Mit érdekelt engem, hogy kicsit esetlen, nagyon önbizalomhiányos! De lelke van!
Amint elkezdett énekelni, átváltozott, rajtam meg a hideg futkosott.

Azt a zenét szeretem, ami megszólít. Ami érzelmet indít el bennem.
Ez libabőr formájában a fizikai szinten is azonnal megmutatkozik

A másik híresség, akit szeretek, mindig nagyra becsültem, Joshi Barat.

Nos, úgy egy-két hete valamelyik Isten Háta Mögötti TV csatornán Joshi beszélgetett Melindával.

Nagyon vártam a műsort, és meg kell mondanom csalódás ért.

Melinda a házasságáról beszélt, és hogy a volt férje viselkedésében bizony sok kivetnivaló volt. Olyan is, amire Joshi azt mondta: de hát ezt nem lehet megbocsátani! Valamint azt firtatta, ki volt a hibás.

És ezt pont Joshi szájából hangzott el! Egy világ dőlt össze bennem.

Melinda pedig rendíthetetlenül kitartott az érzései mellett, miszerint ha két ember között megromlik egy kapcsolat, nincs olyan, hogy csak az egyik fél hibás. Ott mindkettőnek a szerepe beleadatik.

S hogy bizony bizony meg lehet, sőt  meg is kell bocsátani, nem is lehet másként!

A hoponoponó módszerének is ez a lényege!

Hisz az egész életnek a szeretetről kell (kellene) szólnia!

Hogy tudok szeretni bárkit, bármit, ha tüske nyomja a szívemet? Ha a lelkemet sebek borítják?

Ha nem bocsátok meg, haraggal, sértődöttséggel, bánattal, félelemmel és még megannyi diszharmonikus energiával töltve élem az életem.

Gúzsba kötnek ezek az energiák.

A cél az alóluk való felszabadulás.

„Csak ennyi”.

Tisztogass! Tisztogass! Tisztogass!