A Stoptábla

2012 január 3. | Szerző: rzso |

Sokat gondolkodom azon, saját életemben mekkora az a rész, amire van ráhatásom, mekkora, amire egyáltalán nincs.

Túlzottnak és elcsépeltnek tartom a „pozitív gondolkodás” kifejezést a szónak abban az értelmében, hogy csak el kell terveznem, pozitív módon ráhangolódni, és ripsz-ropsz, meg csiribú és csiribá minden problémám egy csettintésre – vagy netán többre – megoldódik.

Ha pedig nem, akkor rámhúzzák a vizes lepedőt, azzal a jelszóval, hogy „mert te biztosan negatívan gondolkodtál!”

Hányan de hányan olvasták a Titok c. könyvet, végezték a gyakorlatait, és ebből hány embernek sikerült, hány %-ban mindent elérnie, amit akart?
Kíváncsi lennék az arányokra.

Vagy a sokmillió lottózó évről évre mind úgy töltené ki a szelvényeit, hogy nem bízik maximálisan a nyereményében?
Ugye, ez sem valószínű.  

Magam részéről azt a felfogást tudom leginkább magamévá tenni, miszerint az életemre való ráhatás aránya kb. 80-20 %.

Vagyis kb. 80 %-ban rendelkezem a szabad akaratommal, de abban a bizonyos 20-ban nem, hisz a születésem pillanatában beleszülettem egy bizonyos energia halmazba, ami azért meghatározott.

Pl. az angol királynő biztosan nem lehetnék ebben az életemben, akármilyen „pozitív módon” gondolkodnék.

De miért nem tudom azt a mondjuk 80 %-ot sem teljes mértékben megvalósítani?

Mert ugye azt csak kevesen érzik úgy, hogy ilyen nagymértékben sikerül.

Vannak természetgyógyász, vagy spirituális módszerek, melyekkel remek eredményeket lehet elérni, de egy bizonyos ponton gyakran ki van téve a stoptábla. Eddig és netovább!

Ezért érzem én a Ho’oponopono módszert egészen különlegesnek, mert ez saját magam, a saját tudatalattim folyamatos tisztítása által lassan, de biztosan oldja a felgyülemlett blokkokat.

Hogy ezek a blokkok mikor, hogyan keletkezhettek, és miért hathat még a külvilágra is a saját magam tisztítása, ezen egy következő fejezetben elmélkednék.