Hát azok vannak. Mélyen, észrevétlenül, mint Petőfi mondja: „titkos féreg foga rág.”
Nem is tudjuk, mi munkál a mélyben és épp ez a lényege. Csak azt vesszük észre, hogy nem úgy mennek a dolgaink, ahogyan szeretnénk. Nincs az elhatározással semmi gond. Nekifutunk vággyal és lendülettel de sokszor a fal adja a másikat.
Vagy el sem tudunk indulni?
És nem értjük a miérteket.
Egy emlékezetes példa jut eszembe.
Egyik spirituális tanfolyamon hangzott el: mennyire félek a boldogságtól?
Meghökkentem: micsoda? Félni a boldogságtól? Ez úgy hülyeség, ahogy van! Hisz úgy vágyom rá!
Nem is értettem, hogyan lenne ez lehetséges!?
Aztán levezettük: ennek oka lehet pl. egy ősrégi, eltemetett emlék, amikor éppen nagyon boldog voltam, és akkor jött pl. egy nagy tragédia vagy pofára esés.
Ha ezt én összekötöttem érzelmeimben, akkor a félelem valóban előfordulhat, és blokkoló tényezőként jelen lehet a mostani életemben.
Tudat alatt a működő félelem energiámmal simán háríthatom a boldogságot.
Vagy egy másik példa is felbukkan emlékeimben: volt egy nagyon jó barátnőm, úúúútálta az ünnepeket. Mindenféle ünnepet, legyen az névnap, születésnap, karácsony, bármi, ami ajándékozással jár.
Még az agykontroll megjelenésekor elmélyedt emlékeiben, és előjött egy gyermekkori emlékkép: vidéki kislány lévén kisvirágokat szedett a mezőn, és boldogan vitte haza anyukájának a sebtiben összeállított csokrot anyák napjára.
Édesanyja utálattal ránézett, és megvetően közölte: hát ezt a gazt meg minek szedted?
El tudjátok képzelni azt a csalódott, megbicsaklott állapotot, amit ő akkor érezhetett?
Hát ez a mélyen lévő – még maga elől is – elrejtett trauma okozta évtizedeken keresztül a megmagyarázhatatlan rossz érzését.
Amint ez feljött, megértette, a problémája megoldódott.
De nem kell feltétlenül emlékezni a történetre.
Nem az a probléma, hogy mi történt, hanem az, ha ahhoz ami történt, valamilyen negatív érzést, diszharmonikus energiát fűzünk. Na, ez az energia ragad meg, munkál a tudatalattinkban, és kísér életünkön, életeinken keresztül. Ezt nevezem én blokknak.
Megtörténhet a blokk oldódása úgy is, hogy csak az elnyomott érzelem szabadul fel, a történet ismerete nélkül.
És ez a módszer, amit a Ho’oponoponó feltárt előttünk, egy nagyon kíméletes módszer romboló energiáink felszabadítására.
Blokkjaink
2012 január 5. | Szerző: rzso
Nnnnna … hol is tartottam …
Szóval a blokkok.
Hát azok vannak. Mélyen, észrevétlenül, mint Petőfi mondja: „titkos féreg foga rág.”
Nem is tudjuk, mi munkál a mélyben és épp ez a lényege. Csak azt vesszük észre, hogy nem úgy mennek a dolgaink, ahogyan szeretnénk. Nincs az elhatározással semmi gond. Nekifutunk vággyal és lendülettel de sokszor a fal adja a másikat.
Vagy el sem tudunk indulni?
És nem értjük a miérteket.
Egy emlékezetes példa jut eszembe.
Egyik spirituális tanfolyamon hangzott el: mennyire félek a boldogságtól?
Meghökkentem: micsoda? Félni a boldogságtól? Ez úgy hülyeség, ahogy van! Hisz úgy vágyom rá!
Nem is értettem, hogyan lenne ez lehetséges!?
Aztán levezettük: ennek oka lehet pl. egy ősrégi, eltemetett emlék, amikor éppen nagyon boldog voltam, és akkor jött pl. egy nagy tragédia vagy pofára esés.
Ha ezt én összekötöttem érzelmeimben, akkor a félelem valóban előfordulhat, és blokkoló tényezőként jelen lehet a mostani életemben.
Tudat alatt a működő félelem energiámmal simán háríthatom a boldogságot.
Vagy egy másik példa is felbukkan emlékeimben: volt egy nagyon jó barátnőm, úúúútálta az ünnepeket. Mindenféle ünnepet, legyen az névnap, születésnap, karácsony, bármi, ami ajándékozással jár.
Még az agykontroll megjelenésekor elmélyedt emlékeiben, és előjött egy gyermekkori emlékkép: vidéki kislány lévén kisvirágokat szedett a mezőn, és boldogan vitte haza anyukájának a sebtiben összeállított csokrot anyák napjára.
Édesanyja utálattal ránézett, és megvetően közölte: hát ezt a gazt meg minek szedted?
El tudjátok képzelni azt a csalódott, megbicsaklott állapotot, amit ő akkor érezhetett?
Hát ez a mélyen lévő – még maga elől is – elrejtett trauma okozta évtizedeken keresztül a megmagyarázhatatlan rossz érzését.
Amint ez feljött, megértette, a problémája megoldódott.
De nem kell feltétlenül emlékezni a történetre.
Nem az a probléma, hogy mi történt, hanem az, ha ahhoz ami történt, valamilyen negatív érzést, diszharmonikus energiát fűzünk. Na, ez az energia ragad meg, munkál a tudatalattinkban, és kísér életünkön, életeinken keresztül. Ezt nevezem én blokknak.
Megtörténhet a blokk oldódása úgy is, hogy csak az elnyomott érzelem szabadul fel, a történet ismerete nélkül.
És ez a módszer, amit a Ho’oponoponó feltárt előttünk, egy nagyon kíméletes módszer romboló energiáink felszabadítására.
Oldal ajánlása emailben
X